Nagyi sztorizik

"még a háború alatt is azér vót mit enni. a városiak azok meg lejöttek mán a háború után, amikor a milpengők jöttek, ugye annak már nem vót semmi értéke, és akkor cseréltek. hát még örültünk is neki tényleg olyanokat is megvettünk ami nem is kellett mer ugye azután már meg tudtuk volna venni amikor jöttek a bótok. emlékszem egy pesti asszonytól anyuka vett nekem két damaszt törölközőt, teljesen új vót, oszt akkor adott érte szalonnát zsírt ennivalót. házaltak, mondták hogy mit szeretne érte, oszt ha vót adtunk, hát általába ilyeneket kértek hogy szalonnát húst zsírt lisztet, hát ezt tudtunk adni, ugye háború alatt is az élet nem áll meg falun dolgozott mindenki.

magunknak termeltünk, a fölösleget ugye eladtuk, dinnyét termeltünk, ha csak egy holdat ültettünk is vagy úgy is vót amikor apuka a vasúthoz ment hogy csak egy fél holdat. de abból is tudtunk eladni. akkor ugye cseresznye vót még ilyen nagy óriási fák ni, nyóc darab. arról is ha az eső tönkrementette mer nagy szemű cseresznye vót de puha, nem bírta az esőt, hát egy-két nyáron megrohadt, de azér általába tudtunk cseresznyét is eladni. jött a kereskedő helyünkbe kihozta a ládát, na egyszer még a háború alatt mi is felmentünk anyukával a kereskedővel, mer a legelső szállítmány a mienk vót, oszt nem tudta még az árát hogy nekünk mennyit adjon hogy ugye ő is jól járjon. úgyhogy akkor voltam a nagy piacon Pesten és emlékszem hogy akkor ami maradt azt anyuka mind rám költötte.

olyan ruhát vett belőle, az üzletbe csak öt darab vót, az akkor ötven pengő nagyon jó péz vót. a kirakatba ki vót téve, oszt aszongya anyuka no ezt veszem meg fiam. mondom anyukám ötvenkét pengő! aszongya az nem számihít! na mikor bemegyünk ugye, milyen vót akkor a világ, negyvenháromba-negyvenkettőbe, ugye udvariasan a kisasszony, és akkor mondja anyuka neki hogy azt a ruhát szeretném ami a kirakatban van. aszongya jaaj nénikém az nagyon drága. aszongya anyukám tudok én olvasni, hogy mennyi aszmongya az ára, kérjük szépen! és akkor aszmongya nekem a hölgy hogy menyasszony a kisasszony? mondom dehogy vagyok. úgyhogy megvette anyuka, abba vagyok ottan le is fényképezve a bérmaanyámmal.

és az az érdekes, hogy az enyém vót olyan szilvakék szürkével, akkor a kombinált vót a divat, itten a szürke így kijött és akkor azon vót a rátét. az nagy kézimunka vót azt kellett megfizetni meg az anyag is nagyon finom vót. és akkor mondják ott a jányok, hogy… már nem tudom minek hívták, dé betűvel kezdődött annak a lánynak a neve, Mezőkövesden lakott, de Kálba vótak a rokonai, oszt búcsúkor ő is azt vette fel. mer őneki is olyan vót, csak az drapp vót barnával, az enyém meg búzakék szürkével. hát érdekes, az áruházba öt darab vót belőle, és akkor pont Kálba kellett azzal a ruhával találkozni. hát nem érdekes? másnak pedig nem vót olyan Kálba csak nekem… hát rátétesek vótak, csinálták azt az ügyes varrónők is, csak hát mondjuk keveset, de egy se vót olyan szép mint az enyém…”

"valamikor tényleg a tanárokon is úgy kapkodtak no de hát ugye ez mikor vót, régen mikor az encsi gimnázium felépült hát ilyen frissdiplomások jöttek ki aztán télleg (hehhe) egyik csóróbb volt mint a másik, némelyik olyan… egy rendes ruha se vót rajta. oszt ugye kaptak rögtön lakást, szedegethették magukat, hát Borsós is aki igazgató, gondold el ha emlékszel a Teal’c házukra a szomszédba, ott laktak albérletbe de úgy tudod hogy a fürdőszobahelység megvót, az vót a konyhájuk. olyan bútort vettek meg közösen – mer Janka ilyen vasútforgalmit végzett, azután végezte el a tanítóképzőt mikor mán Borsós a gimnáziumba került – és dolgoztak és olyan konyhabútort vettek meg, akkor olyat is árultak, hogy nem vót befestve. mer akkor úgy olcsóbb és ők festették be maguknak, akkor Janka kapott a legegyszerűbb hálószobabútort ami a legolcsóbb mer elvált asszony vót az anyja, és akkor a Teal’c házuk olyan vót hogy a folyosó végébe a fürdőszoba és a folyosóból nyílt az egyik szoba, mint nekem a verendáról, és a másik szoba meg abból. úgyhogy Jankáék keresztüljártak rajtuk. no mindegy így kezdték, nem sokáig laktak ottan, mert emlékszel a Bársonyoson túl vót egy emeletes iskola ott a templom mellett oszt ott tanított Borsós. oda még meghívott minket is nagyapáddal hogy nézzük meg hogyan rendezkedtek be. hát Borsós ügyes, emlékszem akkor ebből a kovács vagy ebből a gömbvasból divat vót széket csinálni meg virágtartókat meg mindent, Borsós olyan ügyes vót hogy székeket hegesztett belőle meg asztalt meg mindent, szóval így kezdték. na aztán felépült a gimnázium ugye őt izélték oda igazgatónak aztán ő ott sokáig dolgozott onnat ment nyúgdíjba. akkor oszt már kezdtek haladni jobban. akkor épült fel a gimnázium, mikoriba mink építkeztünk azután, olyan hatvanas évekbe. most vót valami évfordulója valami kerek.

Pityukám akkor még olyan hatodikos vagy hetedikes volt. várjál. még Borsós ott lakott Teal’cnél a szomszédba és hetedikes vót Pityu. mer mérges voltam rá, hogy négyest adott neki tornából. oszt kérdezte a kerítésen keresztül hogy hogy tetszik megelégedve lenni a bizonyítvánnyal, hát mondom sehogy. hát mondom pont tornából kellett aszongya mer nem sikkes a mozgása. hát kamaszkor ugye hosszú keze lába vót neki, és aszongya nem sikkes a mozgása. hát mondom ha megcsinál mindent nem a sikket kell nézni. úgyhogy na ezér tudom.

most már nagyon nagyra fejlődött, most már szakközép is van benne. Bátorfiné küldi az Encsi Híreket aztán… szakközépiskola is lett belőle. de hogy oszt hova helyezkedik el az a sok gyerek, mer már mikor nagyapád járt oda dolgozni, akkor háromszáznál többen jártak. aztán nagyon dicsérték. hát már másik igazgató van meg már a régi tanárok is biztos nyugdíjba mentek. hát Borsós ő okos vót nagyon ő nagyon lelkiismeretes vót meg az Encsi Hírekbe sok gyerek nyer így versenyeken hát csak nem lehet rossz gimnázium nem tudom országos viszonylatba is elég jó helyen áll. hát ugye mán elég régi gimnázium ahhoz hogy tökéletesítsék"

Ez az első bejegyzés.

Kicsit sajnáltam, hogy rögtön egy szomorú történettel kezd, de aztán visszaolvastam, és rájöttem, hogy nem szomorú!

...

"már ült egy pár perce a véccén, ült egy darabig nem tudok időt mondani, csak a végén már mondtam neki hogy hát ne törd már magadot mer láttam hogy gyengül nagyon, mondom menj be a helyedre, lesz ahogy lesz. úgyhogy ő fölállt a lelkem csak így a fürdőszoba vagy mi má az a fürdőkád széléig tudott eljönni, ott már leült így a sarkára. én meg melléültem oszt átöleltem… aztán egyszer csak azt veszem észre hogy így csúszik le a fürdőkád széléről lassan oszt a lába úgy maradt. én meg aszittem mondom jóvan pihenjél majd bejössz. én ugye… nem gondoltam mi lesz a vége pillanatok alatt lezajlott oszt akkor végül mondtam neki mondom idefigyelj nyújtsd ki a lábadat, könnyebben fel tudol állni. ő mán akkor nem beszélt, ezt el kellett mondani a doktornőnek hogy ő még hallotta meg értett de ő mán nem beszélt. mondom az egyik lábát kinyújtotta de mikor a másikat mondtam neki hogy azt is nyújtsd ki azt mán akkor nem. no hát ugye hogy ült ottan én fogtam ni, odahajoltam hozzá oszt annyi vót hogy a feje meg lehanyatlott a vállamra. egy sóhaj egy hörgés a világon semmi, pedig sok haldoklást láttam a kórházba de nála még egy sóhaj se vót. behunyta a szemét azt se kellett lefogni. szép halála vót.

milyen kórházba? hát ott vót az elfekvőn vagy két hónapig. vót ott elég ember ott vonaglott mellette jaj szörnyű látvány vót. mondom neki hát mi van azzal az emberrel, be se vót takarva. aszongya haldoklik, haljon meg nyugodtan. hát ki is mentünk Bátorfinéval mer vele vótunk látogatni. mink is mondtuk ott a nővéreknek hogy hát vigyék má onnat azt az embert szörnyű látvány vót ottan. kitakarva meg minden oszt vonaglik, hát olyat nem láttam még. hát nagyapádnak szép halála vót.

még előző este felköszöntött, ugye ő tudott rögtönözni ilyen felköszöntő verseket. mondja nekem hogy gyere mán aszongya takarjál be. hát nem is nagyon kellett őt betakarni csak tudod olyan vót ő mán mint a gyerek, oszt nekem pillanatnyilag eszembe jutott hogy máma augusztus huszonhatodika van oszt ahogy betakarom mondom neki hogy jaj mondom látod hogy milyen buta vagyok tegnap volt a születésnapom oszt nem jutott eszembe. aszongya no gyere ide aszongya akkor had pusziljalak má meg úgyhogy szépen megpuszilt két ódalról, még fel is köszöntött. úgyhogy… másnap meg má fiam fél egykor meghalt. szép halála vót, még el is köszönt szépen.

megcsókoltam én is két ódalról, ő is engemet, megsimogattam. na mondom most má aludjál. oszt éjszaka még fölébredt, és má mondta azt a doktornő hogy ne hagyjam én má őtet sokáig magára mer már aszongya eleshet, szóval ő már tudta hogy meghal mondta is utána csak aszongya nem gondolta hogy ilyen hamar mer aszongya végelgyengülés vót. oszt akkor éccaka felébredek oszt akkor ott áll felettem. hát mondom micsinálsz Jóska, aszongya nézlek téged... hát mondom feküdjél má le mer mondom én is hagy aludjak. ugye nappal sok baj vót vele, még jöttek annyi látogatója vót, nekem meg ugye csak rendet kellett tartani meg csak vót dolgom. őt is mindig ugye hogy rendbe legyen, az ágyneműt mindig cserélni meg minden. igen ki voltam má merülve. érezte érezte tudta ő azt. annyi idős vót mint most én. nyócvanhat éves...

én ezen a labirintuson vagy kódon én nagyon csodálkozok mer némelyik olyan hosszú listát el tud mondani… vót amelyik a legutolsót nem tudta"