Ez az első bejegyzés.
Kicsit sajnáltam, hogy rögtön egy szomorú történettel kezd, de aztán visszaolvastam, és rájöttem, hogy nem szomorú!
...
"már ült egy pár perce a véccén, ült egy darabig nem tudok időt mondani, csak a végén már mondtam neki hogy hát ne törd már magadot mer láttam hogy gyengül nagyon, mondom menj be a helyedre, lesz ahogy lesz. úgyhogy ő fölállt a lelkem csak így a fürdőszoba vagy mi má az a fürdőkád széléig tudott eljönni, ott már leült így a sarkára. én meg melléültem oszt átöleltem… aztán egyszer csak azt veszem észre hogy így csúszik le a fürdőkád széléről lassan oszt a lába úgy maradt. én meg aszittem mondom jóvan pihenjél majd bejössz. én ugye… nem gondoltam mi lesz a vége pillanatok alatt lezajlott oszt akkor végül mondtam neki mondom idefigyelj nyújtsd ki a lábadat, könnyebben fel tudol állni. ő mán akkor nem beszélt, ezt el kellett mondani a doktornőnek hogy ő még hallotta meg értett de ő mán nem beszélt. mondom az egyik lábát kinyújtotta de mikor a másikat mondtam neki hogy azt is nyújtsd ki azt mán akkor nem. no hát ugye hogy ült ottan én fogtam ni, odahajoltam hozzá oszt annyi vót hogy a feje meg lehanyatlott a vállamra. egy sóhaj egy hörgés a világon semmi, pedig sok haldoklást láttam a kórházba de nála még egy sóhaj se vót. behunyta a szemét azt se kellett lefogni. szép halála vót.
milyen kórházba? hát ott vót az elfekvőn vagy két hónapig. vót ott elég ember ott vonaglott mellette jaj szörnyű látvány vót. mondom neki hát mi van azzal az emberrel, be se vót takarva. aszongya haldoklik, haljon meg nyugodtan. hát ki is mentünk Bátorfinéval mer vele vótunk látogatni. mink is mondtuk ott a nővéreknek hogy hát vigyék má onnat azt az embert szörnyű látvány vót ottan. kitakarva meg minden oszt vonaglik, hát olyat nem láttam még. hát nagyapádnak szép halála vót.
még előző este felköszöntött, ugye ő tudott rögtönözni ilyen felköszöntő verseket. mondja nekem hogy gyere mán aszongya takarjál be. hát nem is nagyon kellett őt betakarni csak tudod olyan vót ő mán mint a gyerek, oszt nekem pillanatnyilag eszembe jutott hogy máma augusztus huszonhatodika van oszt ahogy betakarom mondom neki hogy jaj mondom látod hogy milyen buta vagyok tegnap volt a születésnapom oszt nem jutott eszembe. aszongya no gyere ide aszongya akkor had pusziljalak má meg úgyhogy szépen megpuszilt két ódalról, még fel is köszöntött. úgyhogy… másnap meg má fiam fél egykor meghalt. szép halála vót, még el is köszönt szépen.
megcsókoltam én is két ódalról, ő is engemet, megsimogattam. na mondom most má aludjál. oszt éjszaka még fölébredt, és má mondta azt a doktornő hogy ne hagyjam én má őtet sokáig magára mer már aszongya eleshet, szóval ő már tudta hogy meghal mondta is utána csak aszongya nem gondolta hogy ilyen hamar mer aszongya végelgyengülés vót. oszt akkor éccaka felébredek oszt akkor ott áll felettem. hát mondom micsinálsz Jóska, aszongya nézlek téged... hát mondom feküdjél má le mer mondom én is hagy aludjak. ugye nappal sok baj vót vele, még jöttek annyi látogatója vót, nekem meg ugye csak rendet kellett tartani meg csak vót dolgom. őt is mindig ugye hogy rendbe legyen, az ágyneműt mindig cserélni meg minden. igen ki voltam má merülve. érezte érezte tudta ő azt. annyi idős vót mint most én. nyócvanhat éves...
én ezen a labirintuson vagy kódon én nagyon csodálkozok mer némelyik olyan hosszú listát el tud mondani… vót amelyik a legutolsót nem tudta"
